hozzátartozó

формы существительного: hozzátartozója, hozzátartozók, hozzátartozót

ро́дственник м, -ица ж

* * *

I

mn. 1. принадлежащий; (saját) его/её, свой;

a gép és a \hozzátartozó felszerelés — машина и её оборудование;

a képhez \hozzátartozó szöveg — принадлежащий к рисунку текст;

2. (vmivel határos területről, kertről síby прилегающий;

a városhoz \hozzátartozó kolhozok — колхозы, прилегающие к городу;

II

fn. [\hozzátartozót, \hozzátartozója, \hozzátartozók] a \hozzátartozók — близкие tsz., родные tsz., окружающие tsz.; (környezet) окружение;

az én \hozzátartozóim — мой (родные/родственники); az ön/önök \hozzátartozói — ваши (родные/родственники)